ratta

Ma voltunk a piacon. Taxival lehet menni mindenhová, mert nagyon olcsó. Ma is a piacra vagy 20 perc volt az út, fizettünk 800 Ft-ot, azaz 27 yuant. Női sofőrünk volt, és úgy vezetett, mint egy őrült. Nem ment gyorsan, de valahogy olyan helyzetekben kanyarodott balra, a szembejövő forgalomról tudomást nem véve, hogy azt nem ajánlom senkinek.

A piacon aztán kipróbáltuk az alkudozás művészetét, végülis vettünk egy természetesen "eredeti" Omega órát 160 yuanért, 400-ról indulva. Két nagyon helyes lánykával alkudoztunk, akik gyanúsan jókedvűen búcsúztak tőlünk miután fizettünk, tehát valószínűleg így is szarrá keresték magukat rajtunk, de sebaj, hadd örüljenek. Viszont azt megfogadtuk, hogy legközelebb egy ellenszenves pasival fogunk alkudozni, mert vele szemben keményebbek tudunk lenni.
Voltunk végre egy rendes kínai étteremben, 1000 Ft-ért 3 fogást ettünk, az egyik jobbra látható, ez konkrétan főtt-fűszerezett shrimp volt, uborkával és répával...a kínai kaja itt Kínában sokkal jobb, mint Pesten...na persze itt szimplán csak kajának hívják.

Most mennem kell dolgozni, pedig szombat van, de igazából nem is bánom annyira...az órát, amit vettem, persze nem tudom hordani, mert egy kicsit nagy a kecses csuklómra, és persze az nem jutott eszünkbe, hogy még ott beállítassuk.
Azt hiszem, mára ennyiről tudok beszámolni, majd csak történnek már extravagánsabb dolgok is nemsokára.

Amikor a Made in China felirat már kezdett egy kicsit vállalhatatlan lenni a nyugat-európai piacokon, akkor kitalálták azt, hogy Made in PRC, ami ugye igen jól hangzik, mert hát rövidítés, mint az USA, de mégis ugyanazt jelenti, People's Republic meg ilyenek...

Na szóval most itt vagyok Kínában, Pekingben pontosabban, dolgozni jöttem, épp monszun van, 29 fok, de 38-nak érződik, mert 95 %-os a relatív páratartalom, és 10 percenként 20 percig ömlik a 34 fokos eső, tehát elázol, ha viszont bemész valahová, akkor ott dübörög a légkondi, mint a magyar gazdaság, tehát vászonzsepi ide vagy oda, már borvirágosra fúttam az orrom....

De amúgy minden nagyon érdekes, én a szálloda 15. emeletén lakom, innen (fent) írok éppen. A +6 óra egy kicsit megviselt, bár a Moszkva-Peking járaton meglepően jó volt az étel, még szusit és lazacot is adtak, 3-3 grammot pontosan.

Be is rekeszteném most ezt a dolgot, holnap talán már izgalmakról is beszámolhatok.

P.S: Nekem bejönnek az ázsiai nők. Eddig azt hittem, csak Lucy Liu jön be, de nála sokkal átlagosabb hsziao-csiék is.

P.P.S: Folyamatosa dudálnak. A biciklisek is, csöngővel. És mindenki leszarja az esőt.

J. kolléga mutatta. Ez lenne az. Nem csak az benne a jó, hogy príma nagy sík füves terület, hanem hogy Budapesten van, és egy a rajz található rajta az eddig csak mítoszokból, legendákból ismert, de a mai felfedezés után a nagy magyar szürkemarha mellé bátran odaállítható, magyar faszorrú medúzáról, ami után Erich Von Dänichen is megnyalná mind a tíz Egely-kötetét, merthogy nyilvánvaló, az őseink ezt a ufókkal közösen rajzolták. A magyar medúzáról azt kell tudni, hogy sosem bizonyították létezését - pedig ott volt végig a képes dokumentum a szemünk előtt! -, illetve, hogy szeretett úgy csinálni, mintha nagyragadozó lenne. A rajzon is éppen nyúl alakú fagyit eszik.

Én tech writer vagyok, és egy telekommunikációs cégnél dolgozom. Nem azért kezdem így, mert arra a következtetésre jutottam, hogy szánalmas bevezetőt kéne írni magamról, születési hellyel meg iskolákkal, hanem mert mindjárt mondom, hogy miért.

Az imént volt egy telefonbeszélgetésem. Az a fajta diskurzus volt, amikor veszel egy nagy levegőt, és várod az igenlő vagy nemlő választ. Viszont miközben vársz, már tudod is, hogy a válasz nemleges lesz, mégpedig onnan, hogy az igenre nem kell általában várni, a nemleges válasz előtt azonban a másik fél mindig kivár, mintha maga is összeszedné a bátorságát.

Az szerintem magától értetődik, hogy itt nem olyan eldöntendő kérdésre adható igen/nem válaszra gondolok, mint például "Hideg van-e odakint?", hanem hát azokra a bizonyos fontos (vagy abban a pillanatban annak tűnő) kérdésekre, például, hogy "Hozzám jössz-e feleségül?" vagy csak egész egyszerűen "Megiszunk-e valamit holnap este?" (természetesen az utóbbi kérdésra adott válasz kivárása csak akkor olyan fontos, ha azt nem a régi cimborádtól kérdezed, hanem, mondjuk, egy ellenkező neműtől, akit nem is olyan rég ismertél meg).

Most persze mindenki azt várná, hogy egy ilyesfajta kellemetlen szituáció ecsetelés következik.

Hát nem.

Ezzel ellentétben mindenkit emlékeztetnék arra a nagyon is ismerős hangra, amit akkor hallunk a telefonban, amikor épp nem beszél egyik fél sem. Nos, mivel manapság már a vezetékestől a mobiltelefonig mindenütt digitális jelátvitellel van dolgunk, ez a zörej legalábbis furcsa. Hiszen hát a bitek nem zörögnek, azok vagy jönnek, vagy nem. Viszont amikor a helyi központ csendet észlel, nem továbbít adatot, a sávszélességet kímélendő. Silence suppression, így híják. Amikor tehát nem jön adat, akkor teljes csöndnek kellene lennie. Silenzio. Mi hát akkor az a jól megszokott, furcsa hang? Nos, pontosan az: egy jól megszokott, megnyugtató, furcsa hang és nem mellesleg egy standard telekommunikácós szolgáltatás, amely a legtöbb telefonközpontban megtalálható, úgy hívják, hogy CNG, azaz Comfort Noise Generation.

Tehát, legközelebb, kedves olvasó, amint épp egy ilyen fontos kérdésre adott választ várod, és gyanúsan sok idő telik el a válaszig, ne roskadj magadba, gondolj inkább arra, hogy kedvenc telekom szolgáltatódnál valamelyik poros szerver épp a te lelki békéddel foglalkozva naplózza a következő eseményt:

Subscriber A: Iszunk holnap este valamit?
3:27pm - Silence detected - Silence Suppression
3:27pm - Activating Comfort Noise Generation
3:28pm - Voice detected - deactivating Comfort Noise Generation
Subscriber B: Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne...

'Annak nagyobb az esélye, hogy ma te találkozz egy svéddel.'

Ezt a szólást akkor használjuk, ha számunkra úgy tűnik, a másik fél altalánosságban, vagy valamilyen speciális szempontból jobb helyzetben van.

Példa
Feri - Te, Zsozsó, sok nekem ez a mateklecke, és még az irodalom házi is hátra van.
Zsozsó - Ne csináld már, én mindkettőt lenyomtam még péntek délután.
Feri - Bárcsak én is így tettem volna... , így most annak nagyobb az esélye, hogy ma te találkozz egy svéddel!

Csütörtök este , néhány órával a zárás előtt a városi könyvtárban vélték látni a múlt héten egy átutazó vándorcirkuszból szökött andalúziai mammutpatkányt. A látványa a könyvtárban tartózkodók többségéből - még az állattan szekciónál keresgélőkből és az véletlenül a helyszínen tartózkodó böllérből is - halálfélelmet váltott ki. A fenevad másodpercekig -bár ez a rövid idő szemtanúk szerint hosszú óráknak tűnt- téblábolt a fogyókúrás könyveket tartalmazó polcok előtt, végül a tudományos-fantasztikus polc tetejére mászva és az ablakon kiugorva elmenekült.